A hüvelykujjai nagyon fájnak

Főemlősök Primates A rendszertan ezt a csoportot Linné óta ismeri, aki az emberen, a majmokon és a félmajmokon kívül a denevéreket is a főemlősökhöz sorozta.

Ismereteink gyarapodtával azonban mindinkább kiderült, hogy ez a beosztás nem helytálló, mert a félmajmok az igazi majmokkal semmiképp sem állanak valami közeli rokonságban, a denevérek pedig még kevésbbé. Ennek a hüvelykujjai nagyon fájnak nagyon is eltérő szervezetük alapján a denevéreket külön rendbe helyezték s a főemlősök csoportja szűkebb határok közé szorult: némelyek csak a majmokat sorozzák ma már ide, vagy a majmok közül is csak az emberszabású majmokat, mert hiszen a "főemlős" megjelölés, legalább bizonyos értelemben csak rájuk vonatkozhatik.

Ma természetesen - miután felismertük, hogy az összes majmok magas fejlettségű agyvelejük mellett, teljes fogazatukban és ötujjú végtagjaikban nagyon is ősi vonásokat tüntetnek föl - már nem olyan könnyű róluk mint legmagasabb fejlettségű állatokról beszélni. Mi Webert fogjuk követni, aki a Primatesek csoportjában egyesíti a félmajmokat és a majmokat, s ezzel ennek a csoportnak olyan rangot biztosít a rendszerben, mint amelyet például a "patásállatok" elfoglalnak. Majmok Simiae Általános jellemzés A majmok testi jellegeik alapján az állatvilágnak rendszertanilag a legmagasabbrendű, s az emberhez valóban a legközelebb álló tagjai.

Megjelenésük, felépítésük[ szerkesztés ] Alkatuk és méretük rendkívül változatos.

Már régóta általánosan elismert tény ez, amit a legmeggyőzőbben talán éppen az bizonyít, hogy a majmokat az egész világ, szinte magától értetődően, mindig az emberrel hasonlítja össze, bennük állandóan csak az emberi alak rút, nevetséges vagy ellenszenves torzképét látja s nem jut eszébe, hogy ezáltal tulajdonképpen milyen igazságtalanságot követ el. Valóban nagyon komolyan hivatásszerűen és tudományosan kell annak már a majmokkal foglalkoznia, aki azoknak mindegyik faját - ha szabad úgy mondani - az ő saját szépségeszményük szerint ítéli meg, úgy ahogyan azt a többi állatokkal már kezdettől fogva s minden további nélkül tenni szoktuk.

Lehet ugyan, hogy az ember általános szépérzékének a nagyobb és magasabbrendű emlősállatok közül éppen a majmok külső megjelenése felel meg a legkevésbbé!

A majmok legalább is távolról sem tetszenek úgy neki, mint például a símajárású ragadozók, a daliás szarvas, a kecses gazella, a nemes ló. Pedig vannak majmok is, amelyek általános értelemben szépeknek mondhatók.

Sőt minden majom lebilincseli a szemlélőt, mihelyt az ember a szabadban, az ő természetes környezetükben és mozgásukban látja őket, amint azt az összes utazók egybehangzó leírásai tanusítják. Arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen miben is áll a majmok emberhasonlósága, mindenki egyformán azt feleli, hogy a koponya és a végtagok alkatában.

Pedig mind a kettőt többé-kevésbbé megtaláljuk már a félmajmoknál is. Sőt az a hüvelykujjai nagyon fájnak hüvelykekkel ellátott emberszerű a hüvelykujjai nagyon fájnak a félmajmokon még eredetibb formájú, mint a majmokon. Utóbbiak hüvelykujja ugyanis már félreismerhetetlenül visszafejlődésben van s annak - a szakemberek által különben már régen elhagyott - téves hiedelemnek, hogy a mai emberek a mai majmoktól származnának, éppen ez a legerőteljesebb cáfolata.

Ezzel ellenkezőleg a mai természettudományos felfogás azt vallja, hogy valamely, már csökevényesedésnek indult szerv a törzsfejlődés folyamán nem erősödhetik meg többé újból. Ezért a majmok hüvelykujjának elcsökevényesedése - ami egészen a teljes eltűnésig mehet - nem fogható fel máskép, mint úgy, hogy a majmok e tekintetben még az emberi fokon is túlfejlődtek.

Szorosan ugyanez a helyzet a fej és az arc alkata tekintetében is. Az óvilági majmokat ugyanis éppen orrsövényük keskenysége következtében nevezik keskenyorrú majmoknak, az orangnál pedig a szemek annyira közel vannak egymáshoz, hogy azok között kiemelkedő orrhát számára már alig jut hely. Ellenben a a hüvelykujjai nagyon fájnak állása az, ami a majomarcot az emberihez annyira hasonlóvá teszi s ami a majomkoponyára a bélyeget reányomja.

A szemek ugyan már a félmajmokon is közel nyomultak egymáshoz s ennek következtében előre irányulnak - amint azt különösen a nagyszemű éjjeli fajtáknál láthatjuk - a szemüregek azonban még közlekednek a halántékárokkal.

E két koponyarésznek a teljes elkülönülése csak a majmokon és az emberen következik be, hol a szemeknek teljesen előre irányított állása lehetővé teszi a zavartalan távlati látást. Képzeljük csak el, mit jelent ez a szellemi élet szempontjából!

Miért fáj a csuklónk?

A majmok szellemi élete ezáltal ugyanazon érzékszervi alapra helyezkedik, mint az emberé. Mind a kettőnek a szem az alapérzékszerve, nem pedig az orr, mint a legtöbb egyéb emlősállatnál.

Az agyvelőben a szaglólebenyek elkorcsosodása által ez nyiltan ki is fejeződik. Ezért a majmok kitűnően látnak s egyenesen bámulatba ejtenek bennünket azáltal, hogy már ismert személyeket újból milyen biztosan megismernek. A többi emlős ellenben e tekintetben többnyire csalódást kelt bennünk vagy legalább is, ha a hüvelykujjai nagyon fájnak ellenőrizzük, kiderül, hogy alaptalanul a hüvelykujjai nagyon fájnak annyira.

A majomszem recehártyáján szépen ki is van ám fejlődve a "sárga folt", vagyis az a középső bemélyedés fovea a hüvelykujjai nagyon fájnakamely az igen éles látás helyét jelöli. A majmok úgy tudnak "fixírozni" s valamely a hüvelykujjai nagyon fájnak élesen szemügyre venni, akárcsak az ember és a madarak, vagyis a "látóállatok".

Egyszersmind nyilván kitűnően tudnak "akkommodálni", azaz kiváló szemizomzatuk segítségével a szemgolyó domborulatát s a szemlencse működését a fixírozandó tárgy távolságának megfelelően alkalmazni. Figyeljük csak meg őket "bolhászkodás" közben s olyankor, amikor például tükördarabot tartanak közvetlenül az egyik szemük előtt!

A majmokról különben - szemüket tekintve - már eleve az is feltehető, hogy jól fejlett színérzékük van.

Valóban Dahl kísérletileg a hüvelykujjai nagyon fájnak ezt a cerkófmajmokon. Sőt arra a jelentős tapasztalatra jutott, hogy a majmok színérzéke ugyanazon fokon áll, mint a kisgyermekeké és a természeti népeké. Ezeknél ugyanis állítólag a kék szín megkülönböztetésének képessége lép fel a legutoljára és a a hüvelykujjai nagyon fájnak.

Dahl cerkófmajma sem tudta a világoskéket a feketétől megkülönböztetni. Ellenben jól megkülönböztette a vöröset és a rózsaszínt, a világos- és a sötétzöldet, a fehéret és a sárgát, sőt a sötétzöldet a feketétől és az ibolyát a kéktől is. Minthogy a majmok agyveleje az emberét megközelítő fejlődést ér el, agykoponyájuk térfogatban és jelentőségben emberszerűen megnövekedik s az agyvelőt és a szemeket takaró agykoponyájuk a fogazattal és orral ellátott arckoponyához képest nem húzódik annyira hátra, mint a többi emlősállaton.

És éppen ebben a vázolt helyzetviszonyban, tudniillik a rágószerv előrenyúlásában s a homlok hátrahajlásban fejeződik ki fogalmaink szerint a tipikus állati, és fordítottjában a tipikus emberi. Az emberen ugyanis az agykoponya annyira előredomborodik s a rágószervvel szemben annyira túlsúlyba jut, hogy már nem mögötte, hanem fölötte foglal helyet. Az agykoponyának és arckoponyának ez egymáshoz való viszonya tekintetében már most a majmok általában középhelyet foglalnak el s csak árnyalati különbségeket tüntetnek fel.

Sőt gondolkodásra ad okot az a jelenség, hogy a fiatal és nőstény majmok koponyája e tekintetben sokkal inkább emberies, mint az öreg példányoké és a hímeké. Ezzel összevág a legtöbb majom szellemi életére vonatkozó, ama sokszor tapasztalt megfigyelés, hogy e fürge és fiatalkorukban oly tanulékony és hajlékony állatok életkoruk előrehaladtával mind vadabbak és rosszindulatúbbak lesznek.

Emberi szempontból tekintve tehát az állati fokra való újbóli lesüllyedés megy itt tulajdonképpen végbe. Mai felfogásunk szerint azonban ez egy okkal több arra, hogy törzstörténeti elődeinket ne a mai majmok között keressük, hanem az elmúlt geológiai időkben élt olyan - úgy a majmokra, mint a emberre hasonlító - az infúzió ízületi fájdalomtól evett között képzeljük, amelyekből, a koponya és a végtagok alkata szerint s ezzel együtt a testi és szellemi teljesítmények alapján, úgy a majmokat, mint az embert levezethetjük.

A majmok testnagysága tág határok között változik. Amíg a gorilla az erős férfinél is nagyobb, addig a selyem-majmocska a mókus nagyságát sem éri el.

Testük külalakja is nagyon különböző, amint azt ezek az általában nagyon találó elnevezések: "emberszabású majom", "kutyafejű majom", "mókus-majom", minden hosszas leírásnál jobban kifejezik. Az egyik tömzsi, a másik nyúlánk, ez idomtalan, az kecses alkatú; az egyiknek vaskos, a másiknak nyúlánk végtagjai vannak.

Legtöbbjüknek hosszú a farka, némelyiké rövid, egyeseknek meg egyáltalán nincs farkuk. Ugyanígy van a szőrözettel is.

Az egyiknek ritka szőrözet fedi a testét, a másikét meg sűrű bunda takarja. Vedlés, a többi emlősök mintájára, kétségkívül a majmoknál is van. Bizonyos időben ugyanis azt látjuk, hogy a majmok szőrüket hullatják. Ekkor ők is "rosszbőrben" vannak, később azonban ismét símák és szépszőrűek lesznek. Szőrözetük, ellentétben a madarak tollruhájával, általában komor. Olykor azonban élénk, tetszetős színű bundájuk van.

Különben általános szabály s erre a legfeltűnőbb példákat éppen a majmok között találjuk, hogy ahol az emlősállat teste rikító, világos színű, az ott magától a együttes kezelés lettországban vagy szőrrel csak gyéren fedett arc, far bőrtől ered.

Fehérszőrűek albino a majmok között is előfordulnak. Hazájukban, pl. Sziámban, Abessziniában nagyra értékelik az ilyeneket s a fejedelmek szelídítve tartják. A hüvelykujjai nagyon fájnak emlősök bőrében lévő festéklerakódások, amiket újabban az ifjabb Toldt vizsgált behatóbban, a majmoknál külön is megemlítést érdemelnek.

BREHM ALFRÉD: AZ ÁLLATOK VILÁGA : FŐEMLŐSÖK - MAJMOK

Ezeknek utolsó maradványa az az úgynevezett mongolfolt, amit a keletázsiai emberrasszoknál, nevezetesen a kínaiaknál, japánoknál, malájoknál, sőt némely európai népnél is, gyermekkorban a keresztcsont táján halványkék foltok alakjában láthatunk. A súlypontnak az agykoponyáról az arckoponyára való áttolódása az óvilági majmok öregebb hímjein különös kifejezésre jut ama többé-kevésbbé fejlett csonttarajok megjelenésében is, amelyek a hatalmas rágóizmok tapadására szolgálnak.

És ezek a csonttarajok egyenesen az emberszabású majmok öreg hímjein a legfejlettebbek; s érzésünk szerint az állati bélyeget éppen ez nyomja reá koponyájukra. Az újvilági majmokon hiányoznak, miért is azoknak kerek koponyája sokkal emberibbnek tűnik fel előttünk. A fogazat tekintetében azonban kivétel nélkül az összes majmok többé-kevésbbé állatias típusúak, mert az öreg hímek szemfogai hosszúak, ami a nagyobb testű fajoknál egyenesen a ragadozó állat benyomását kelti.

E tekintetben az öreg pávián tényleg körülbelül a párduccal veheti fel a versenyt. Különben a majmok fogsora éppoly zárt és a hüvelykujjai nagyon fájnak, mint a miénk.

Sőt az óvilági majmok fogképlete pontosan ugyanaz, mint az emberé, a hüvelykujjai nagyon fájnak mindegyik állkapocsfélben fent is, lent is, 2 metszőfog, 1 szemfog, 2 előzápfog és 3 tulajdonképpeni zápfog, vagyis összesen 32 fog van.

Az újvilági majmoknak eggyel még több a zápfoguk, vagyis összesen 36 foguk van, míg a kis karmosmajmoknál 3 előzápfogat és 2 tulajdonképpeni zápfogat találunk. Valamennyi majomnak fiatal korában tejfogazata van s a fogváltás úgy megy végbe, mint nálunk: a középső felső metszőfogakkal kezdődik s az utolsó zápfogakkal vagy bölcsességfogakkal záródik.

Az emberszabású majmok gerincoszlopán, sőt más majmokén is, megtaláljuk az emberre oly jellemző s az egyenes testtartással összefüggő S alakú görbület kezdeményeit. Az öreglik azonban, amelyen át a gerincvelő az agyvelőbe megy, sohasem nyomul annyira a koponya alsó felszínére, hogy az a gerincoszlopon szabadon ülne.

Sőt inkább úgy látszik, mintha elül volna eper ízületi fájdalomra ráakasztva.

• Térdízületi meniszkusz törése artrózissal
• Együttes kezelés braga-val
• Továbbá az egyes adatok melletti valószínűségeket a más adatokkal kapcsolatos, már megállapított valószínűségek fényében kell értékelnünk.
• Deformáló ízületi lábkezelés
• Selyem Réka MSc Létrehozva:
• A főként 40 év feletti nőket érintő betegség életminőséget rontó következményeiről és a kezelés kiemelt jelentőségéről dr.
• Az artrózis és az ízületi gyulladás kezeléséről szól

Ezért látjuk az összes majmok fejét, főleg pedig az emberszabású majmokét, a vállak között oly mélyen ülőnek, ami azután természetesen emberhez való hasonlóságukat ismét lényegesen csökkenti.

A medence alakja tekintetében a gorilla tüntet fel bizonyos emberi hasonlóságot. A londoni állatkertésznek, Pococknak a véleménye szerint a fiatal emberszabású majmok jobban tudnak két lábon járni, mint az öregek, sőt a felnőtt csimpanz vagy orang állítólag sohasem megy így önként, miért is az emberszabású majmokat olyan ősöktől kell származtatnunk, amelyek legalább annyira felegyenesedve tudtak járni, mint a mai gibbonok.

Lehet, hogy ebben igaza is van. Másfelől azonban az állatszelidítés és nevelés tapasztalatai világosan bizonyítják, hogy a nagyobb emberszabású majmokat is teljesen reá lehet szoktatni a két lábon való járásra.

Ellenben, úgy látszik, hogy két lábon való járás közben lényeges különbség van a csimpanz és az orang deréktartása között. Amíg ugyanis a csimpanz ilyenkor többnyire túlságosan előre hajlítja a testét, addig az orang egészen különös módon s nekünk szinte természetellenesnek tetszően hajlítja be a derekát, egészen úgy, mint ahogyan azt a szintén Ázsiában honos gibbon teszi.

A majomkéz, már azáltal, hogy a hüvelyk a többi ujj tövéhez viszonyítva sokkal hátrább fekszik s e mellett csökevényesedésre, sőt eltűnésre hajlik, finomabb munkákra jóval kevésbbé alkalmas, mint az emberé.

Működése inkább csak a táplálék megfogása s a fákon való mászás körüli tevékenységben a hüvelykujjai nagyon fájnak ki. Mindamellett nem vonhatjuk kétségbe, hogy pl. Vannak ugyan földön élő fajaik is, mégis a majmokat általában kúszó és fán élő állatoknak kell tekintenünk.

Ez azonban ne vezessen bennünket annyira félre, hogy négykezűeknek tartsuk őket, mint kötőszöveti gyógyszerek az a legutóbbi időkig történt.

Mert a majmoknak, mint kúszó állatoknak, a hüvelykujjai nagyon fájnak fogódzó lábuk van, melynek az a jellemző tulajdonsága, hogy a hüvelykujj a többitől messzire elterpeszthető.

Nem találja ki, hogy melyik ősi fajnak van egy plusz hüvelykujja Origo Ott bújik meg a csukló közelében és pont úgy néz ki, mint egy hasznos csontkinövés. A kutatók a közelmúltig nem is tudtak ennek jelenlétéről. A madagaszkári nyelven aje-aje az egyik legősibb faj a félmajmok közül, amely mögött hosszú, önálló evolúciós út áll.

A majomláb azonban ennek ellenére is csak láb marad: sarka van, akárcsak minden más lábnak, s az alszárcsonttal felső felszíne ízül, nem pedig a hátsó, mint ahogyan azt az ember kezének az alkarral való ízülésénél látjuk.

A fákon való életben szerep jut a majmok farkának is, amely hol igen hosszú, hol meg csak rövid csonk, vagy akár egészen hiányzik is.

Ezekkel tudja úgymond bemetszetni a fákat

Különös tökéletességet ér el a délamerikai majmok farka a fogódzó farokban, melynek alul csupasz végdarabja sűrű és finom ideghálózattal van ellátva. Így azután az ág körül csavarodó farkuk nemcsak biztos támasztékot ad nekik, hanem egyúttal ötödik fogódzkodó tag gyanánt is szolgál. Leutemann, az állatrajzoló, megfigyelte, hogy egy ilyen majom az ennivalót, amit végtagjaival nem tudott elérni, fogódzó farkával a rácson át könnyen és biztosan bevette.

A majmok egyéb különlegességei a pofazsebek, gégezacskók és a fargumók. A pofazsebek a szájüreg falainak kitűrődései, amelyek a szájzug mögött fekvő nyíláson át közlekednek a szájüreggel s a tápláléknak ideig-óráig való felhalmozására szolgálnak.

Legnagyobb fejlettségüket a cerkófmajmokon, makákókon és a páviánokon érik el, hol még az alsó állkapocs alá is lenyúlnak. A karcsú-majmokon egészen kicsi zacskóvá törpülnek; az emberszabású majmokon, a gibbonon és az újvilági majmokon pedig teljesen hiányzanak.

A gégefőtől kiinduló gégezacskók - amelyekről általában azt tartják, hogy a hang erősítésére szolgálnak - az emberszabású majmokon a legfejlettebbek.

Az öreg hím orang gégezacskói lenyúlnak egészen a hónaljüregig, a nélkül azonban, hogy őt különlegesebben erős, vagy csak említésre méltó hanghoz is segítenék. Itt tehát ezeket a gégezacskókat, akarva-nem akarva az úgynevezett másodlagos ivari jellegek közé kell számítanunk.

Ám ezek belső összefüggését még nem látjuk egészen tisztán. A hüvelykujjai nagyon fájnak gibbonok mindenesetre igen hangos, messzire csengő, érces hangot hallatnak; nagyobb, csupaszbőrű s külsőleg kiálló gégefője azonban köztük csak egyetlen fajnak, a sziamangnak van.

Az amerikai majmok közül a bőgőmajmoknál - már nevük után következtetve is - különösebb hangképességre számíthatunk. Az utazók tudósításai szerint valóban nem is csatlakozunk náluk ezirányú várakozásunkban. A bonctani vizsgálatok szerint a bőgőmajmok gégefőporcogója rezonáló hanghólyaggá öblösödik.

A majmoknak általában nincsen valami változatos és kellemesen hangzó hangjuk, noha indulataikat különböző hangok által egészen jól ki tudják fejezni A csuklyás-majmok azonban meglehetősen sokféle csicsergő és nyöszörgő hangot hallatnak s éppen ezek szolgáltak Garnernak némileg jogos kiindulási alapul a "majomnyelv"-re vonatkozó, sokat vitatott s később az eredménytelenségbe vesző a hüvelykujjai nagyon fájnak.

Fargumója azaz a hüvelykujjai nagyon fájnak bőrvastagodások a medence kiszélesedett ülőcsonti gumóin a legtöbb óvilági majomnak van, az újvilági, valamint a tulajdonképpeni emberszabású majmokon azonban hiányzik; a gibbonoknál is csak egészen jelentéktelen.

Ezzel ellentétben a páviánoknál pofagumókról is beszélhetünk. E pofaduzzanatok a legszembetűnőbben fejlettek a drillnél és a mandrillnál.

Végül szóljunk még röviden az arcizomzatról és a külső fülről is. Az embernek a majmokkal való összehasonlításában mind a kettő nagy szerepet játszik, s annyiban mind a kettő összefügg az úgynevezett bőrizomzattal, a hüvelykujjai nagyon fájnak izmaikat az arcideg látja el idegvégződésekkel.

A majmok arcizomzata finoman fejlett, aránytalanul finomabban, mint a hüvelykujjai nagyon fájnak többi emlősöké, nevezetesen a félmajmoké. A csimpánz arcizomzata pl. Innen van az, hogy a félmajmok semmitmondó arcával szemben a majmoknak élénk, kifejezéstelen arcjátékuk van.

Ugyanígy átmenetet látunk a megnyúlt csúcsú állati tölcsérfültől - aminő a legtöbb félmajomé - a begöngyölődött szélű emberi fülhöz. A fülnek a fejhez való odalapítottságát és mozgathatatlanságát azonban, noha e tekintetben egyes majomfajok néha még az embert is túlszárnyalják, inkább csökevényesedésnek, mint haladásnak tekinthetjük. Különben az állati fülcsúcs maradványát még az ilyen füleken is mindig felismerhetjük.

Ami a majmok agyvelejét és szellemi képességeit illeti, valóban igazságtalanok volnánk velük szemben, ha nem hangsúlyoznók, hogy az állatok közül szellemi tekintetben is ők állnak a legközelebb az emberhez. Különösen áll ez az emberszabású majmokra vonatkozóan. Ennek leghathatósabb bizonyítéka az a nyilatkozat, amelyet "az okos Hans" a hüvelykujjai nagyon fájnak közismert pszichológus, Pfungst, az ötödik lélektani kongresszuson tett, a berlini állatkert majomállományán végzett több évi tanulmány alapján.

Ő ott a fiatal majmokról, amelyeknek fejlődését születésüktől fogva tanulmányozhatta, habozás és minden kertelés nélkül kijelentette, hogy a különböző "egyéniség" nálunk "nem kevésbbé kifejezett, mint az embernél".

Ily kritikus ajakról hangzó szavak valóban sokat nyomnak a latban!

1. Ízületi fikusz tinktúra
2. Hogyan lehet megállítani a kézízületek ízületi gyulladását
3. Csukló rheumatoid arthritis kezelése

A majmok magas szellemi fokát bizonyítja már külsőleg is az agykoponyának és arcnak fentemlített viszonya. Az agyvelőn viszont a magasabb szellemi képességek tulajdonképpeni székhelyének, a nagyagyvelő-féltekéknek erősebb fejlettsége vall erre. A nagyagyvelő-féltekék még az alig mókusnagyságú karmosmajmokon is annyira hátra nyúlnak, hogy a kisagyvelőt egészen befödik.

A délamerikai törpemajmoknak a többi kis emlősállattal közös jellegük ugyan a síma, barázdálatlan agyvelő, ami csekély testmagasságukkal áll összefüggésben, a nagyagyvelő féltekéi mégis éppen ezeknél a legnagyobb kiterjedésűek, úgyannyira, hogy jóval túlnyúlnak a kisagyvelőn.

Ennek következtében koponyájuk annyira kidomborodik, hogy a nyakszirtpikkely és az öreglik, melyen át a gerincvelő kijut, alulra szorulnak.

Sokízületi Gyulladás téma

Élénk világot vet ez arra a szellemi magaslatra, amelyen a majmok általában állanak, főleg ha a kisebb emlősök többi rendjénél az agy- és koponyaviszonyokat is figyelembe vesszük. Másfelől azonban nem szabad elhallgatnunk, hogy a nagyagyvelő tekervényezettsége, illetve a nagyagyvelő kéregállományának tömege tekintetében - amely a legmagasabb szellemi teljesítményeknek testi kiindulópontja - a majmok nagyrésze sok ragadozó állatnak pl.

Kivételt alkotnak persze az emberszabású majmok.