Fájó könyökízület fájdalmasan összeszorítani öklét

Az ünnepek fényessége után homályos hétköznapok. Mária készülődik; székre ül, a szűkszárú, magas sarkú csizmát ülve húzza fel. Kabátot vesz, a sálat kívül, a gallér fölött lazára fogja, a sál csücske háromszögben a hátára lóg.

A fejét födetlen hagyja. A kucsma a magasra fésült frizuráról úgyis lebillenne. Mária …kendőt pedig csak az öregasszonyok hordanak. Kilép az ajtón. Elkezdi a napot, megigazított arccal. A folyosón szembejön a szomszéd bácsi, de csinos tetszik lenni, mondja. Igyekszik az ember, mosolyog Mária. Szorítja a drapp irattáskát a hóna alatt, reklámzacskók lapulnak benne, négyrét hajtogatva.

Megy lefelé, nem néz járás közben a lépcsőfokokra. Mintha szteppelne. Mária …huszonöt év a levegőben. Szép volt, elég volt. A szoros időbeosztás, a fájó könyökízület fájdalmasan összeszorítani öklét. Soha többé nem kell sietnem. Soha többé nem imbolyog a talaj a talpam alatt.

Miért fordulnak elő az ujjak ízületi fájdalma?

Hála a munkámnak, az egyensúly-érzékem aztán igazán tökéletes. Megirigyelhetné sok fiatal. A csizmasarok csúszkál a hártyás jégen, Mária bokája megbicsaklik. A lányok mindig irigyek egy kicsit az anyjukra. Különben is: ami egy fiatalnál divat, az a középkorúnál csak lomposság.

A hatvan év aztán úgyis banyakor, Angelika szerint, úgyhogy van még, a legrosszabb esetben is, öt abszolút jó évem. Szegény kicsi Angikám bezzeg alig harmincévesen is, megviselt, sápadt, pedig még gyereke sincs, aki úgy istenigazából lestrapálná.

Ne féljetek

A szakaszhatárok egyre kitolódnak, a várható életkor egyre magasabb. És minden viszonylagos. Tizenkét évvel ezelőtt éreztem magamat kilátástalanul öregnek. Azóta sem. Nincs itt az ideje, hogy ilyesmin rágódjam. Csak azért, mert a saját kérésemre nyugdíjba vonultam.

Mielőtt irodára tesznek. Most aztán csinálhatok végre, amit csak akarok! Kiárusítás van Óbudán. Mária buszra száll.

Fegyencedzés by Henrik Gondi - Issuu

Egy idős úr összébbszorul a pakkjával, hellyel kínálja. Mária nem ül le, nyájasan megköszöni. Mária …bizonyára Márió is ilyen roskatag már. Január tizenharmadikán tölti be a hatvanat. Ha jól emlékszem. És már tizenkét évvel ezelőtt sem volt dalia, amikor ripsz-ropsz, kivonult az életemből… De hát ki gondol Márióra, éppen most, egy boldog házasság kellős közepén, teli tervvel, robottól szabadon… egy új élet küszöbe!

A kar a könyök csípőjén fáj

Márió autós-kabátba bújik, a sálja piros. A sál egyik végét vagányosan hátracsapja. Állát felszegve a tükörbe néz. Futó pillantás ez.

Bólint a tükörképnek. Márió …kemény a tél. De vége az ünnepeknek, a kényszerű tespedésnek… A zoknira is ügyelj, mondja Villő, laza a gumírozás, harmonikázik a bokád körül! Valóban, Márió gyorsan kicseréli, imbolyog az előszobaszekrénynek dőlve. A fejére nem tesz sapkát, pedig hullani kezd a hó. Márió fájó könyökízület fájdalmasan összeszorítani öklét és sapka, öregemberes. Egy kicsit ég az arcbőröm.

Talán túlzás naponta borotválkozni, de Villő azt mondja, a borostától érett férfikorban már senki se lesz férfiasabb, legfeljebb ápolatlan.

A lélek nyelve a betegség

És Villőnek apró dolgokban igaza van. A nagy dolgokba viszont nem szól bele.

Egy nő elviselhetetlen, ha intellektuálisan oktatni akar. Vájkálni, kotorászni. Mint például annak idején Mária. Azóta ő is alaposan elfonnyadhatott.

Fájdalom az ujjak ízületeiben - van-e megváltás ebből a csapásból?

Villő egy tündér, igazán. A negyvenhét évével olykor mint egy bakfis. Biológiai csoda! De hát ez mellékes. A szeretet, az áradó, csorduló szeretet, alkalmazkodás a végtelenségig, ez a fantasztikus.

RÜDIGER DAHLKE A LÉLEK NYELVE: A BETEGSÉG

Az arany lelke! Mikor kerülsz elő? Márió bizonytalan mozdulatot tesz, gondterhelten sóhajt. Villő megértően biccent, a rakott krumplit majd a sütőben hagyom, háromra bent kell lennem, este nyolcig, de te csak intézd az ügyeidet, egyetlenem, nyugodtan, nagyon fontos!

Márió könnyedén búcsúzik. Ötre mindenképpen megérkezem, szívem, be vannak hozzám jelentve, senkit se ültessünk fel, ez alapszabály, azért jönnek, mert segítségre szorulnak, és ki segítsen, ha én sem?

Így igaz, Villő ágaskodik, megcsókolja, csak vigyázz, szét ne forgácsolódj, magaddal is törődj, legalább a kedvemért, drágám, egyetlenem… Márió …micsoda tragédia, hogy sose szülhetett!

Micsoda ronda dolog volt attól a Rezsőtől, bár halottra semmi rosszat, hogy kés alá zavarta, négyszer is! De legyünk őszinték, nekem így most könnyebb.

Homorú-domború lencse

Sose vágytam még saját utódra sem. Bármikor kiléphetek, megvan a szabadságom, akárha önkezűleg be akarnám fejezni… Ez utóbbi marhaság. Amit ránk róttak, végig kell csinálni. És hát nekem más a feladatom. Nem a családi idill. Szerencsére Villőt kielégíti ez a kapcsolat, ez számára kárpótlás, bizonyos értelemben… Gondoskodhat, ezt meg kell neki engedni, és legyünk őszinték, több mint tíz év vendéglő, és felvágott-tea korszak, takarítási és mosási mizéria után nekem is áldás… Nagyon meg lehet az alkalmi nőcskéktől csömörleni.