Krónikus latin ízületi betegség
Tartalom
Epidemiológia[ szerkesztés ] A reumatoid artritisz az egyik leggyakoribb autoimmun betegség, mely világszerte a lakosság kb.
Utóbbi előfordulási gyakorisága jelentős földrajzi eltéréseket mutat, egy as svéd tanulmányban a betegek 40,6 százalékában alakult ki valamilyen extraartikuláris manifesztáció. RA-ban a DIP ízületi sor jellegzetesen megkímélt A betegség legjellegzetesebb velejárója az ízületek gyulladása arthritismely hosszútávon azok mozgásképességének elvesztéséhez és deformitásukhoz vezet.
Leginkább a kis ízületek érintettek, elsősorban a kézen. Típusosan a proximális interfalangeális ízületek PIPa metakarpofalangeális MCPilletve a lábon a metatarzofalangeális ízületi sor MTP érintettek, a disztális interfalangeális ízületek DIP jellegzetesen megkíméltek. Ritkábban nagyobb ízületek pl. Később megfigyelhető az ízület körüli izmok sorvadása is.
Ízületi gyulladás 3 oka, 4 tünete, 9 kezelési módja [teljes útmutató]
A betegség krónikus latin ízületi betegség kétoldalt szimmetrikusan, több ízület gyulladását okozza polyarthritisritkábban néhány ízület aszimmetrikus gyulladásával jelentkezik oligoarthritis.
A tünetek lassan, hetek-hónapok alatt fejlődnek ki. A gyulladt ízület különösen reggelente, ébredés után, illetve huzamosabb inaktivitás, pihentetés utáni ismételt mozgatásra krónikus latin ízületi betegség. Típusos a hosszan, kb. Ez segíthet elkülöníteni a nem gyulladásos eredetű ízületi bántalmaktól pl.
- Közös gyógyszer kenőcs
- A bokaízületek ödéma oka
- krónikus ízületi gyulladás (eü) jelentése latinul » DictZone Magyar-Latin szótár
Reumatoid artritisz megjelenése a kézen. Jól látható az ujjak jellegzetes ulnáris deviációja előrehaladott betegségnél A reumatoid artritisz az ízületi tokot belülről bélelő ún.
Krónikus sokízületi gyulladás aktív terápiája
A szinóviumban található sejtek, a szinoviociták az elsődlegesen érintett sejtek, a porcsejtek mellett. A szinoviocitákat két alcsoportra osztják, makrofág-szerű szinoviocitákra MLS és fibroblaszt-szerű szinoviocitákra FLS. A betegségben a makrofág-szerű szinoviociták fokozottan termelnek gyulladást serkentő citokineket.
- Közös készítmények ár
- Gyulladásos bélbetegségeket kísérő artritiszek reaktív fertőzés utáni artritisek Okok Egyes kórképeknél az ok ismeretlen, míg másoknál baktériumok, Chlamydia, Mycoplasma okozta fertőzések jöhetnek szóba.
- Erről a problémáról és a betegség terápiájáról kérdeztük Dr.
- A lábtalpízület kezelése
- Az ujjak ízületei meghúzott kezelés
- SNSA - Szeronegatív spondylarthritis
Emellett a fibroblaszt-szerű szinoviociták is abnormálisak, kísérletekben képesek például betörni a porcszövetbe, károsítva ezáltal az ízületi felszíneket. A szinóvium megvastagszik, benne számos elhalás nekrózis jön létre, emellett fokozott érújdonképződés figyelhető meg, a képződő kötőszövet pannus lassan kitölti az ízületi üreget és károsítja az ízületi porcot, illetve az alatta található csontot is.
Mindez az ízület deformálódásához, mozgásképességének csökkenéséhez vezet. Késői stádiumban jellegzetesen torz kéztartás alakul ki, az ujjak rendszerint hiperextendáltak és a singcsont irányába deviálnak ulnáris deviáció.
A granulómák széli részeit limfocitákkal infiltrált kötőszövet veszi körül. Mint az extraartikuláris érintettségek általában, a reumás csomók is gyakrabban jelentkeznek reumatoid faktor RF pozitív betegekben. A betegség gyakran érinti a légzőrendszert, bár az érintettség sokszor tünetmentes, így klinikailag nem krónikus latin ízületi betegség felismerésre.
Jellegzetesek benne a többmagvú óriássejtek, melyek azonban csak az exudátumok kevesebb mint felében vannak jelen.
Az említett intersticiális alveolitiszen kívül a bőrben található reumás csomókhoz hasonló csomók a tüdőkben is kialakulhatnak, melyek szövettanilag a bőrben található elváltozásokkal azonos granulómák és feltehetően szintén szisztémás vaszkulitisz áll a hátterükben. Caplan-szindróma, melyben az előbb említett csomós elváltozásokat a tüdőben szén lerakódása pneumoconiosis kíséri.
Reumatoid csomók képződhetnek a szívbillentyűkön is, kiáramlási akadályt okozva.
- Szamosi Szilvia, reumatológus szakorvos A kifejezés egy olyan reumatológiai betegségcsoportot jelöl, melybe több hasonló tünetekkel, laboratóriumi és genetikai eltérésekkel járó betegség tartozik.
- Ízületi gyulladás – Wikipédia
A szív-érrendszeri kockázatot növeli a beteg reumatoid faktor pozitivitása. A leggyakrabban, a betegek mintegy 10 százalékában szemszárazság és következményes szaru- és kötőhártya gyulladás alakul ki keratoconjunctivitis sicca.
Ritka, a látást is veszélyeztető állapot a szaruhártya kifekélyesedéssel járó gyulladása angolul : peripheral ulcerative keratitis, PUKmelynek leggyakoribb oka a reumatoid artritisz. NSAID -ok, ciklosporinpenicillaminarany -sók.
A vasat elsősorban az aktivált makrofágok veszik fel. A csökkent fehérvérsejtszám leukopenialépmegnagyobbodás splenomegalia és a reumatoid artritisz együttes előfordulása esetén a betegségre Felty-szindrómaként hivatkoznak, [38] mely azonban ritka, a reumatoid artritiszes betegek kevesebb mint 1 százalékában lép fel.
A betegség egyaránt érintheti a környéki és a központi idegrendszert.
SNSA - Szeronegatív spondylarthritis
A környéki idegrendszeri bántalmak egy részét a betegségre jellemző szisztémás érgyulladás okozza pl. Feltételezések szerint különböző környezeti hatások válthatják ki a betegséget az arra genetikai hajlammal rendelkező egyénekben. A genetikai térdgyengeség kezelése jelentős, a kockázat 50 százalékban genetikai, mely öröklődik. Reumatoid artritiszben elsősorban a bélrendszeri mikrobiom került a kutatások középpontjába, bár szerepének pontos tisztázása további vizsgálatokat igényel.
Mindazonáltal egyre több adat áll rendelkezésre a D-vitamin immunmoduláns szerepéről, [56] és vizsgálják a D-vitamin krónikus latin ízületi betegség terápiás hatásait is. A kezdeti kiváltó ingert ún.
Ez a folyamat már önfenntartó, a kiváltó hatás megszűntével is megmarad és progrediál. A betegség során a különböző szervekben és szövetekben lezajló gyulladásos folyamatok viszonylag jól ismertek, azonban a kiváltó tényezőkről és arról, hogy azok miként váltják ki a kórképet, meglehetősen kevés ismeret áll rendelkezésre. Az bizonyított, hogy az RA-s betegekben már jóval akár évekkel a betegség megjelenése előtt kialakul az autoimmunitás és jelen vannak a kórképre jellemző autoantitestek a vérükben.
Az antitestekhez hasonlóan a gyulladásos citokinekilletve a gyulladást jelző C-reaktív protein CRP szintje is emelkedett már a krónikus latin ízületi betegség megjelenése előtt.
A betegség patogenezisében fontos szerepet játszhat az ízületben található fehérjék citrullinációja.
Melyek a tünetei?
Az érintett ízületekben a PAD enzim által több fehérje is citrullinálódik, például a vimentin, a II-es krónikus latin ízületi betegség kollagén, a fibrin és a fibrinogén, ezek ellen az ízületben helyileg is termelődnek ellenanyagok ACPA, anti-citrullinált protein antitest az odavándorló plazmasejtek által. A citrullináció normálisan is előfordul különböző szövetekben, azonban RA-ban feltehetően megszűnik a citrullinált ízületi fehérjékkel szembeni immuntolerancia.
Az antitestek pontos szerepe nem ismert, immunkomplexek képzését követően egy részüket a makrofágok felszínén található Fc receptorokmásik részüket a komplementen keresztül az ugyancsak a makrofágokon megtalálható komplement receptorok kötik meg.
Mindez a makrofágok aktivációját idézi elő.
Reumatoid artritisz – Wikipédia
A helyi immunreakció és gyulladás következménye az ízületi folyadék fokozott termelése, az ízületi tok megvastagodása, a fokozott érújdonképződés, és hosszú távon az ízület maradandó károsodása. Gyógyszeresen a betegség gyulladásos fázisába lehet beavatkozni, az autoimmunitást megszüntető szerek jelenleg nincsenek.
Több adat is van arra vonatkozóan, hogy az autoimmunitás nem primeren az ízületben kezdődik, hanem a nyálkahártyákon.
Diagnosztika[ szerkesztés ] A betegség diagnózisa alapvetően klinikai, a beteg panaszain és a fizikális vizsgálat során talált eltéréseken alapul. Az ízületek gyulladása mellett a betegnek lehetnek általános panaszai is, pl. A betegség amerikai diagnosztikus kritériumait ben dolgozták ki, [64] mely azonban alkalmatlan volt a betegség korai stádiumban történő diagnosztizálására és inkább csak előrehaladott betegség esetén volt használható, ezért ben átdolgozták és megszületett a es amerikai-európai közös kritériumrendszer, [65] mely egyúttal a betegek különböző alcsoportokba való besorolását is lehetővé teszi.
A korai diagnózis rendkívül fontos, hiszen az előrehaladott betegségben tapasztalt károsodások visszafordíthatatlanok, illetve a kezeletlen betegség számos olyan szövődménnyel rendelkezik, mely statisztikailag megrövidíti a benne szenvedők élettartamát.